Langyos
vágyakban unottan fürödve,
szívtelen
ritmust rezegnek a dobok,
íztelen
italom, már szomjamat nem oltja,
parazsam
hamu lett, csak az idő robog.
Hiteltelen
csodák hitemet emésztik,
mert
ördögi a szép, az áldozat is hazug.
Vándorútra
keljek, szerencsém keresni?
hol
van, 'kiért lettem, mit rejt ezer zug?
Borgőzben
vibráló, vágyébresztő bájak
lasszóján
vergődve csiholjam a reményt?
Imát
mormoljak, jósok szavát lessem,
tobzódva
öleljek, vagy csiszoljam az erényt?
Lovak
közé azt a gyeplőt, vágtass te idő,
nyűglődni
kár, a szerencse úgyis vak!
Friss
vizet keresek új keresztelésre,
vesszen
a tespedés, vesszenek a szavak.
Víz
hangja csicsereg, a függönyt lebbenteném,
de...
de...megáll a lendület, lépésem béna,
álmom
néz vissza rám, hús-vér igézet,
bár
ezer szó tolul fel, torkom mégis néma.
Nincs
sikoly, rezdülés, tettetett ijedtség,
csak
szótlan meglepetés, vágyban ezer íz,
és
én most várok, várok, várok, amíg
boldog
kéjelgéssel, csobog az a víz.
2009.07.19
