Távkapcsoló
A
férfi már vagy a hatodik csatornára váltott, de egyik sem tudta ott
marasztalni. Az Egészségőr is elvesztette a varázsát, pedig ott régebben nagyon
komoly elemzések zajlottak. Valahogy lekötötték az embert. Akkor ábrándult ki
abból a csatornából, amikor az a fórum ment estéről estére. A Kutyahúzogatóval
kezdtek, ami nagyon lekötötte, mert a meghívottak igazi szenvedéllyel
ragaszkodtak az igazukhoz. Még talán a második rész is, de a harmadik hajmeresztően
felháborító volt. Igencsak várták a szomszédok is. Úgy hírlett, még a boltok is
hamarabb zártak aznap, mivelhogy a beharangozott cím nagyon figyelemreméltó
volt: „A maszturbáció, a spórolás leghatékonyabb formája". Hát menjenek a
fenébe! Csináljanak hülyét másból! Ha ennek akár a fele is igaz lenne, neki már
Ferrarival kellene járnia, és nem azzal a rohadt rozsdás biciklivel. Könnyen
beszélt az a betelefonáló nő, hogy ő legalább három válást spórolt meg, és
egyébként is, ha a fertőzésveszélyt akárcsak egy ezreléknek veszi, akkor az
legalább évi egy eset. Menjen a…
Talán
ha megtalálja azt az új csatornát… azt a, hogyishívjákot. „ A nemzeti kötözködők"
a neve, ha a Pleccs bácsi nem hazudott.
Meg is lett hamarosan. Ott volt! Ott, ahol
senki sem gondolta volna úgy elsőre. A nulladik csatornán! Ezt a csatornát csak
azért találták ki a nagyokosok, hogy minél kevesebben nézzék, mert ugye ki a
csuda keresi pont a sehányadik helyen. Mert hát ott nem jellemző, hogy
találnának is valamit.
Éppen egy bejátszás volt, amikor odakapcsolt.
Széles, nagyon széles, talán nyolc sávos is lehetett az út, ahol a tüntetők és
az ellentüntetők haladtak egymással szembe. Köztük vagy száz rendőr vigyázta a
rendet, vagyis, hogy még véletlenül se tudjon megütközni a két tábor. Látszott,
melyik az ellenzéki oldal, mert azoknál magasra emelt transzparenseken
kormányellenes jelszavak hirdették, „Le a hatalommal!", míg a másik oldal
csak a rendőröket tudta felmutatni.
Ekkor
váltott a rendező. A következő pillanatban már a stúdióban ülő nyolc ember
egymás szavába vágva beszélt. Az asztalra hajolva próbáltak az ellenfél arcához
minél közelebb hajolni, hogy végre megértsék már azok a barmok.
–
Provokáció! – kiabálta a kerekfejű fickó. – Nem látod gyúrtagyúkám? – címezte a
tőle másfél méterre ülő kormánypárti szakértőnek. – Pistyukám! Hallod,
Pistyukám! – kiabált már hátrafordulva, szinte bele a kamerába. – Játsszátok
be! Játsszátok tovább! Most figyeljél
kisbutám! – hangoskodott, mert újra az asztal túloldalán ülök figyelmébe akarta
ajánlani pártja észrevételét. – Figyeljétek a fickót, aki ott előttem ugrált,
mielőtt elkezdtem futni! Ha levennénk róla az álbajuszt, meg a parókát, kit
látnánk? Na, kit? A ti minisztereteket… ha nincs neki ikertestvére! – emelte
fel az ujját, hogy ő akár enged is a támadás hevességéből, ha azok ki tudják
mosni magukat.
Váltott
a kép, újra a két tömeget mutatta, de a köztük álló rendőrök már a
határozottságukat demonstrálva, átlőttek
néhány könnygáz gránátot az ellenzék közé.
Azok, mintha rajtpisztoly durrant volna, egyszerre fordultak meg, és
őrült irammal, futásnak eredtek. Szinte kiürült az aszfalt, ismét élesen látszódtak
a sávokat elválasztó vonalak. Meglepő volt, hogy a füstölgő bűzbombák között
egy ember mégis ott maradt, különböző figurákat mutogatott a vonuló tömeg felé,
és ütemesen hátrált, hogy a távolság megmaradjon köztük.
–
Most figyeljétek! – hallatszott a kerekfejű hangja.
A
fickó a képernyőn totálképben mutogatott. A karját behajlítva, a másik karját
szorongatta, néha mintha odaveregette volna, üvöltözött. Nem lehetett hallani
miket mond, de gondolhatta mindenki, aki nézte. Amikor biztonságban érezte
magát, megfordult, letolta a nadrágját, és a hátsóját a tömeg felé fordítva
elkezdett futni, csoda, hogy be nem akadt a lába a nadrágja szárába.
–
Most figyeljétek! – hallatszott újra a kerekfejű hangja. – Ha a bajuszt, és a
parókát levennénk róla, kit látnánk?
–
No, ez tényleg egy nulla csatorna – dörmögte a férfi, és kikapcsolta a
készüléket.
