Mégis porrá lenni

Gyönyör csiklandozza idegeimet,

már éreztem ezt az illatot!

-lelkem őrült zsibongásba kezd,-

halk szavad, bőröd, mit  egykor itt hagyott.

Mikor elmentél, szépséged bezártam,

rejtett, féltett kincsként bennem szunnyadtál.

Tápom voltál koldus éveimben,

kevély, nyegle létem fékje is te voltál.

Most kibuggyansz belőlem, táncot idézel!

Lélek fogta lélek kerengve lebben,

zenét űzünk könnyű szárnyon,

örömtől sikongva, madárnál is szebben.

Illatok, ízek, bársony érintések,

elragadtok innen, e sárba szakadt mából,

újra nemes leszek, méltó a múzsámhoz,

illanunk mint lepke, e szürke borzadályból.

Viszel-e magaddal te kerge álomkép?

Fogunk-e mi még nagy esküket tenni?

Vagy végzetem veszejt el?

A valóság poklában mégis porrá lenni?

Mégis porrá lenni.

2008.03.24