A TZT Művészeti Magazinban közölt riportokat szeretném itt is bemutatni. Makai Beatrix, a társaság csalogány-költőjének érdeklődésére nyílnak meg a mai irodalom egyik legkedvesebb csapatának költői, írói.
TZT Riport – Stollmayer Beatrix bemutatása
Kérlek, Beatrix, mesélj magadról, hogy közelebbről is megismerhessünk!
„Nevem Stollmayer Beatrix, ez a születési nevem is, 67 éves vagyok, Budapesten születtem. Édesanyám nemesi származású, kemény, az élet által megviselt asszony, aki gyermekkorától dolgozott. Édesapám erdélyi, Déván született és élt, míg édesanyámat feleségül vette. Anyu könyvelő, apu egy nagyvállalat második embere volt. Sokat dolgoztak, alig láttuk őket, így magunkra maradtunk testvéreimmel és az igencsak terjedelmes könyvtárunkkal. Rengeteget olvastunk, sokszor a tanulás rovására is, így nem mondhatom, hogy kiváló diák lettem volna, viszont az irodalmat, a magyar nyelvtant mindig a legjobb eredménnyel végeztem. Már kisdiákként tanítottam a gyengébb képességű társaimat, tanári felkérésre. Általános iskolába a belvárosban jártam, majd a Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségiztem. Otthon mindig azt tanultam, hogy oszd meg, amid van és e szerint is éltük az életünket. Ajtónk mindig nyitva állt a szegények, a rászorulók előtt. Volt, hogy 10 gyerekes anyát fogadtunk be és évekig gondoskodtunk róluk, de az árván maradt négy unokatestvérem is nálunk nevelkedett. Ilyen miliőben éltem szüleimmel és testvéreimmel. Nemcsak szépirodalmat, hanem rengeteg verses kötetet, lexikonokat, és még sok mást is tartalmazott a házi könyvtárunk. A verseket szinte egy olvasás után megtanultam, és szerettem fennhangon szavalni azokat. Énekelni is nagyon szerettem, azt mondták szép a hangom. Dalok, nóták sokasága ma is emlékezetemben él. 18 évesen mentem férjhez. Ebből a házasságomból 25 éves koromra már 3 gyermekem született. 15 év után elváltunk. A lakás kétfelé, a vagyontárgyak megosztásra kerültek, a gyerekek nálam maradtak. Második férjem 5 éven keresztül járt utánam, mire beadtam a derekam és újra megpróbálkoztam a társas élettel. Ebből a kapcsolatból született még egy fiam, 12 évvel a harmadik gyermekem után. Ő a mai napig velem él. Sok csalódáson vagyok túl, hiszen már 22 éve özvegyen élek. Megpróbáltam megtalálni a másik felemet, de ez sajnos nem olyan egyszerű.”
Említetted, hogy gyerekkorodban körbevettek a könyvek, és sokat olvastál, szavaltál, énekeltél. Mikor írtad az első versed, és milyen élmény hatására?
„Első versemet valamikor kisdiákként írtam, az akkor még csodaszámba menő neonfényes Budapestről. Persze, ez olyan kis buta próbálkozás volt, de számomra mindig emlékezetes marad. Édesapám nagyon szép verseket írt édesanyámhoz, akit haláláig imádott, anyukám gyermekmeséket, melyek témája visszautalt a hajdani nemesi élet szépségeire /azt hiszem sohasem tudott túllépni rajta/. Talán az íráskészséget, szókincsemet tőlük örököltem.”
Miről írsz szívesen, milyen témájúak a verseid?
„Igazán a szerelmi költészetet kedvelem és jó magam is főleg arról írok.”
Ki a kedvenc költőd, íród?
„Rengeteg költőtől olvastam és tanultam verseket, de Arany Jánosnak örök csodálója vagyok. Az ő szókincsét, változatos élményvilágát csak szeretném követni, de...nagyon messze állok tőle. Petőfi, Ady, József Attila, Tóth Árpád, és még sorolhatnám azokat, akit kedvencként szoktam emlegetni. Shakespeare-t imádom, mindig élvezettel olvasom, csak azt sajnálom, hogy kevéske angolommal nem tudom eredetiben is olvasni. Hogy az angoloknál maradjak, Oscar Wilde, Elisabeth Barrett Browning, akiket még szívesen olvasok.”
Hol kezdtél el publikálni, és most hol jelennek meg verseid?
„Verseimet, amelyeket én csak gondolatoknak nevezek, magamnak kezdtem írogatni és, hogy megmaradjanak, a Facebook-ra töltöttem fel. Tulajdonképpen a baráti köröm kezdte "széthordani" és látom, hogy itt-ott felbukkannak. Nem tartom érdemlegesnek őket ahhoz, hogy bárhol publikáljak, esetleg verseskötetet adjak ki belőlük. Ezért csak itt, köztetek vagyok, és azt hiszem, maradok is.”
Mi a véleményed a mai kortárs irodalomról, írásokról?
„A kortárs irodalom elég sok kétséget vet fel bennem. Főleg a mai nyelvezet, a trágárság, a mindent kimondani és leírni akarás...Nem, köszönöm, ez nem az én világom. Természetesen, ami megnyeri tetszésemet, azt szívesen olvasom, akár többször is, ezért vagyok a Titok, Zene, Talány zárt csoport tagja, ahol igazi kincseket találok.”
Vannak további terveid a versírással kapcsolatban?
„Terveim nincsenek, inkább csak vágyaim. Szeretnék sokáig írni, úgy, hogy örömöt szerezhessek vele.”
Most pedig, fogadjátok szeretettel Stollmayer Beatrix három versét!
Megszelídült...
Megszelídült az érzés,
mostmár másként fáj,
elszállt belőlem a vágy,
hogy újra rám találj,
de viharos éjszakán
féltékeny düh tör reám,
miért velem, pont velem
történt ez a változás?
Aztán újra csendesedik,
elül a szélvihar, mely
összekavart mindent
érzékeny lelkemben,
bár most is égek egy
félbemaradt szerelemben,
de már szelídül, s talán
elmúlik szívemben
és emlék marad csupán.
Mikor végre megszelídül,
fájó szívemre nyugalom ül,
másban keresem a vigaszt,
s csak reménykedem,
hogy újra visszatér hozzám
is a virágzó tavasz.
……………………………………………………………
mostmár másként fáj,
elszállt belőlem a vágy,
hogy újra rám találj,
de viharos éjszakán
féltékeny düh tör reám,
miért velem, pont velem
történt ez a változás?
Aztán újra csendesedik,
elül a szélvihar, mely
összekavart mindent
érzékeny lelkemben,
bár most is égek egy
félbemaradt szerelemben,
de már szelídül, s talán
elmúlik szívemben
és emlék marad csupán.
Mikor végre megszelídül,
fájó szívemre nyugalom ül,
másban keresem a vigaszt,
s csak reménykedem,
hogy újra visszatér hozzám
is a virágzó tavasz.
……………………………………………………………
Szeretem...
Szeretem az illatot, mely az arcszeszedből árad,
szeretem az erélyesnek látszó megborotvált állad,
szeretem fekete hajad mely halántékodnál őszül
szerettem volna, ha elveszel engem feleségül.
Szeretem azt a hajnalt, amelyik melletted ébreszt,
szeretem a csókjaidat, mely mint a tűz úgy éget,
szeretnék újra megtalálni sok feledett szép emléket,
s szerettem volna melletted eltölteni egy egész életet.
Szeretem az örömöd, s éppúgy szeretem a bánatod,
szeretem, ha mindben a középpontban én vagyok,
szeretem, hogy könnyezel, mert akkor veled zokogok,
szerettem volna ha boldogságodban, egyedül én vagyok!
………………………………………………………………...
szeretem az erélyesnek látszó megborotvált állad,
szeretem fekete hajad mely halántékodnál őszül
szerettem volna, ha elveszel engem feleségül.
Szeretem azt a hajnalt, amelyik melletted ébreszt,
szeretem a csókjaidat, mely mint a tűz úgy éget,
szeretnék újra megtalálni sok feledett szép emléket,
s szerettem volna melletted eltölteni egy egész életet.
Szeretem az örömöd, s éppúgy szeretem a bánatod,
szeretem, ha mindben a középpontban én vagyok,
szeretem, hogy könnyezel, mert akkor veled zokogok,
szerettem volna ha boldogságodban, egyedül én vagyok!
………………………………………………………………...
Szeretlek
Szeretlek, egyszerűen csak szeretlek,
úgy, ahogy egy magányos szív szerethet,
veled álmodom a szerelmet éjszakákon át
és veled élem az éltem minden kínját, baját.
Szeretlek, egyszerűen csak szeretlek,
ajkamon imádságként hangzik a te neved,
ha velem vagy, boldoggá teszel és követlek,
nem mondhatok mást, egyszerűen, szeretlek.
Szeretlek, egyszerűen csak szeretlek,
ha megkérdeznek mások, ah mit is feleljek,
mondjam azt, csak egy barátom vagy nekem,
vagy megvalljam, hogy már te vagy az életem?
Szeretlek, egyszerűen csak szeretlek
és nem tudom azt, vajon miért pont tégedet?
Tán azért, mert utamba vetett a sorsod nemrég,
csak remélem, hogy nem leszel örökre vendég!
úgy, ahogy egy magányos szív szerethet,
veled álmodom a szerelmet éjszakákon át
és veled élem az éltem minden kínját, baját.
Szeretlek, egyszerűen csak szeretlek,
ajkamon imádságként hangzik a te neved,
ha velem vagy, boldoggá teszel és követlek,
nem mondhatok mást, egyszerűen, szeretlek.
Szeretlek, egyszerűen csak szeretlek,
ha megkérdeznek mások, ah mit is feleljek,
mondjam azt, csak egy barátom vagy nekem,
vagy megvalljam, hogy már te vagy az életem?
Szeretlek, egyszerűen csak szeretlek
és nem tudom azt, vajon miért pont tégedet?
Tán azért, mert utamba vetett a sorsod nemrég,
csak remélem, hogy nem leszel örökre vendég!
2016. december 08.
/TZT Riport/
/TZT Riport/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése