Itt kérem, a ma irodalmárjai vallanak

ZAGYI GÁBORNÉ ILONA

A TZT Művészeti Magazinban közölt riportokat szeretném itt is bemutatni. Makai Beatrix, a társaság csalogány-költőjének érdeklődésére nyílnak meg a mai irodalom egyik legkedvesebb csapatának költői, írói. 

TZT riport Zagyi Gáborné Ilona szerzővel

(ALKONY)

Kedves Ilona!

Kérlek, mutatkozz be pár mondatban azoknak, akik esetleg még nem ismernek Téged!

„Pásztón születtem, 1967-ben, mint Drobnyák Ilona. Szüleim egyszerű, hétköznapi emberek. (Sajnos édesapám már nem él.) Szeretettel, becsülettel neveltek. Csécsén, egy nógrádi faluban éltem 42 éves koromig. Itt jártam óvodába, iskolába, majd Salgótarjánban voltam szakközépiskolás. Gyerekként is, fiatalon is szerettem az irodalmat, rengeteget olvastam. A verseket kifejezetten kedveltem, nagyon sok versmondó versenyen vettem részt. Gyűjteményem van oklevelekből. Aztán valahogy az élet más irányba vitt. Három gyereket neveltem fel. Mindig azt mondogattam: “az én szívem háromfelé van osztva”. Nem volt könnyű életem, de nem panaszkodom. Egy nagy változás hozta vissza az irodalmat hozzám öt és fél éve. Volt benne fájdalom és boldogság is egyszerre. Fájdalom: Beteg lettem. Majd válás. Boldogság: Megtaláltam a lelkitársamat és mára már csak azok vesznek körül, akiknek tényleg számítok. Ekkortól élek itt, Szurdokpüspökiben, egy hegyaljai kicsi házban. A csend szigetén.”

Mikor írtad az első versed, és milyen élmény hatására?

„Az első versemet úgy húsz éve írhattam… emlékszem nagyon szomorú voltam.”

Miről szeretsz írni?

„A lábaim többször műtötték, ekkor mondhatnám, nyakamba szakadt az idő. Ekkor kezdtem el lejegyezni a verseimet, a gondolataimat. Eleinte mindenről írtam napi szinten, legyen az érzés, film, természet, állatok. Sok gyermekversem, ill. verses mesém is van. Négy csodálatos unokám a legfőbb kritikusom.”
Hol kezdtél el publikálni, és most hol jelennek meg verseid?

„Regisztráltam a Poet.hu oldalán és sorban kerültek föl az írásaim. Az elején sok-sok buta, falvédő szövegű verset írtam, de az enyém volt...
A Facebookon: https://www.facebook.com/Egyedigondolatok/?ref=bookmarks
https://www.facebook.com/Kicsi-Kincsem-gyermekversek-mes%…/…
http://kincsemversek.blogspot.hu/
http://alkonyvers.blogspot.hu/
Fizetős pályázatokon soha nem veszek részt, nem nézem jó szemmel a versekkel való kupeckedést, de lehet ezt rosszul látom. Csak ritkán játszom, nagyon ritkán. Nehéz világ… Annyiféle jellemmel találkoztam: Elutasítással, gőggel, fellengzősséggel, pökhendiséggel, rosszindulattal, és sorolhatnám, (itt hozzáteszem, a kritikát mindig értékeltem, ha nem rosszindulat szülte). Ezzel szemben találtam barátokat, segítőkészséget, nagylelkűséget, emberséget. Több internetes irodalmi oldalon jelen vagyok. Ahol befogadtak: Magyarerő, Napkorong, Lidércfény, Tiszta sor, Holnap magazin, Tollal.hu, Irodalmi rádió. A Facebookon elsősorban a TZT zárt csoport tagjaként személyesen is ismerek pár nagyszerű embert. Publikálok még a Szókincstanyán, és még egy jó pár oldalon. Ezen kívül tag vagyok a Cserhát Művész társaságban, még ebben az évben. Tag vagyok itt Pásztón az Almanach művész közösségben, itt jelen vagyok hat oldalon az ez évi antológiában is.”

Mikor jött a könyvkiadás gondolata?

„Bevallom, nekem magamtól eszembe nem jutott volna a könyvkiadás. Az olvasóim kérdeztek rá, majd közülük ajánlott valaki egy kiadót. A férjemnek is tetszett az ötlet, így magánkiadásban jelentek meg sorban a könyveim.”

Milyen könyveid vannak, és hogy lehet hozzájutni?

„Az Alkonyból 5 rész. Inkább naplónak nevezném őket. Fejlődésem története. Itt ezen a linken elérhetőek:
Alkony I. rész: http://undergroundbolt.hu/alkony
Alkony II. rész: http://undergroundbolt.hu/alkony-ii
Alkony III. rész : http://undergroundbolt.hu/alkony-iii
Alkony IV rész: http://undergroundbolt.hu/alkony-iv
Alkony V.rész: http://undergroundbolt.hu/alkony-v
Ezek után került ki az Életjel szabadon című verses könyvem: http://undergroundbolt.hu/eletjel-szabadon
Ki nem hagynám a gyerekkönyveimet:
Gyökér-falvi történetek című verses-mese  http://undergroundbolt.hu/gyoker-falvi-tortenetek
Mesék kérdések kora gyermekverseim: http://undergroundbolt.hu/kicsi-kincsem-versek”

Ki a kedvenc költőd, íród?

„Kedvenceim? Váci Mihály (Még nem elég), Radnóti Miklós, József Attila, és azt hiszem, véget nem érő lenne itt a sor, és természetesen, sok mai kortárs írót, költőt is szeretek.”

Mi a véleményed a mai kortárs irodalomról, írásokról?

„ Az én meglátásom szerint az alkotók és alkotások milyenségét tekintve nagyon széles skálán mozog a mutató. Változik az ízlésvilág. Nem is igazán szeretném megmagyarázni, hogy miért, de valahogy szétcincáltnak érzem az egészet. Összetörik bennem a kép, ha kedvenc költőim verseit átírják silány kacatokká, ezt sosem fogom megérteni. (A holt nem tiltakozhat) A plagizálást meg végképp nem. Versek mindenáron… minek, miért?
Soha nem másolok, nem utánzok senkit. Egyre kevesebbet írok. Jobban átgondolom a soraimat, és ha egy embernek is tetszik, amit írtam, már megérte.
„Köszönöm Jeremy Jones-nak, hogy egy nagyszerű csoport tagja lehetek és a lehetőséget a bemutatkozásra!”

Következzék Ilona három verse:

Apró lábnyom...

Nincsen maszkom, csak a valódi arcom,
a lélekrajzomban nincsenek kódok.
Kilógok a sorból? Apró a lábnyom,
nem is játszom, szerencsét sem jósolok.
A lányos stílusom még kicsit kócos,
morcos ébredésem délig dúdolom.
Panaszom átlagos, egyolvasásos,
mint szappanopera a mozivásznon.
Keserű-méz bölcsesség nem idegen,
feketelevesnek ízét ismerem,
de amíg szivárvány színeit festem,
veszteség is apad a lyukas zsebben.
Becsapnak, mégis hiszek a szavaknak.
Javított defekt. Az effekt én vagyok.
Kis kapu nyílik. A nagyok vonzanak,
egy rozsdás sorskulcs a zárban elforog...

Átmesélt

Kell -e emlékeznem könnyes éjszakákra,
a félelemre, a boldogtalanságra?
A tegnapra nyíló ajtó félig csukott...
néha még átlépek rajta, visszajutok.
Múlt... mint fekete doboz, benne áldás, átok,
a hiányzó részek, s meg nem fejtett álmok.
Az ideán elemzett rész.
Miért hasadt ott az a rés?
Út. Isten szabta rám? Nem ígért előtte.
Tudni kell választani, s mi lesz belőle?
Leckékből tanulni, ez egy olyan mese,
hogy van múltja, jelene s jövőideje.
Hamisnak hét feje, úgy mint a sárkánynak,
de csak egyetlenegy jónak, igazságnak.
Mindig nyer a szegénylegény?
Mesevilág, csak költemény.
Szívembe írt jelek, túl minden dobbanáson,
amik úgy visszhangzanak, mint a sajátom.
Téphetetlen a szál; összetart, összeköt,
részem, s rész vagyok, mit naponta köszönök!
Gyermekkori vágyról meg van még a vázlat.
Felpróbálom néha fiókból a szárnyat.
Lehet vinne föl, magasra,
távoli csúcsra. Havasra...
...ha fáradok csak gondolatokkal játszom,
melegszem, s átölelnek, amikor fázom,
de festem a szivárványt... s tudom, azt hogy szép,
hisz ilyesmit álmodtam valamikor rég.
Nem adja vissza a lázas ifjúságot,
de már mosolygok kedves... mosolygok. Látod?

Hívó szó

Elkopnak a színek, falja szürke, rideg,
lecsupasztott fákon itt-ott madár piheg.
Nincs már nyoma ágakon dús lombtetőnek,
mélyebbre húzódnak vadak és az őzek.
Nyíltabb a félelem, kevesebb a rejtek,
nem is a hidegtől, életéért reszket.
Erősen gyöngék, hiszen sebezhetőek.
Tegnap borja veszett elevenszülőnek,
ki nem adja föl... reccsen az ág, keresi.
A deres avarszőnyeg a zajt elnyeli.
Sírva jár... a fájdalmát az erdő érzi,
zeng az a hívó jel, s csak a szél kíséri...
...de nem veszett oda, csak messzire futott,
nem lett áldozat, mert menekülni tudott.
Elült a harci zaj... a táj ismeretlen,
olyan túlhajszolt, fáradt, hogy visszamenjen.
Szinte összeroskad, nem bírja a lába,
tudja pihenni kell, s az éj borul rája.
Riadtan lapult, lassan elszenderedett,
álmodott a helyről... arról, hol született.
Amikor kölyök volt a sugárzó nyárban,
a melegről, ha összebújtak ők hárman.
Mily élethű az álom... itt van az anyja...
de nem, nem álom ez, ez az anyja hangja!
………………………………………………..

Köszönjük Icusnak a riportot!

2016. november 30.
/TZT Művészeti Magazin/