TZT riport HECZ SÁNDORRAL

Itt kérem, a ma irodalmárjai vallanak.

 A TZT Művészeti Magazinban közölt riportokat szeretném itt is bemutatni. Makai Beatrix, a társaság csalogány-költőjének érdeklődésére nyílnak meg a mai irodalom egyik legkedvesebb csapatának költői, írói. 

 TZT riport Hecz Sándor szerzővel

Kedves Sándor!

Kérlek, mutatkozz be pár mondatban azoknak, akik esetleg még nem ismernek Téged!

„Először is szeretném megköszönni a lehetőséget!

Hecz János Sándor néven születtem, 1957. május 16-án, Budapesten, bár ez csak szerencsés sorsomnak köszönhetem. Nem sokon múlt, hogy soha ne lássam meg a napvilágot, hiszen édesapám német származása miatt nagyapám fogságban volt, ezért alig tizennyolc évesen, helyette Rákoscsabán, /darab-darab/ bekerült a sokat emlegetett halálmenetbe, közel kétszáz szerencsétlennel együtt, kiket soha többé nem láthatott családjuk! Szerencsére egy ukrajnai magyar főhadnagy orvos segítségével ő hazajuthatott, különben most nem lehetnék közöttetek. Nem voltunk jómódúak és nem is voltam éppen az iskola büszkesége, ezért általános iskola után igyekeztem pénzt keresni, bár megbántam azóta ezerszer, hogy nem tanultam tovább! 

1980-ban megismerkedtem feleségemmel, két csodálatos gyermeket hozott kapcsolatunkba, Zoltánt öt éves korától együtt neveltük. 1981-ben megszületett lányom, Nikolett, majd 1985-ben fiam, Adrián. Van hat gyönyörű unokám, Vivien, Zsanka, Erik, Zoltán, Cseni és Zsombi. Büszke vagyok rájuk! Mint esztergályos kezdtem el a felnőtt életet. Igaz, ki azt gondolja sok mindenhez ért, az nem ért semmihez,. Az élet nagyon sok lehetőséget adott tapasztalat szerzéshez. Voltam kifogó fiú a Fővárosi Vidámparkban, végeztem geofizikai méréseket az ország majd minden táján, Budapesten sok lakásban szereltem gázt, fűtést, vizet. 1980 -tól ’85-ig kezeltem a Fővárosi Bíróság nagy irattárát, s régészeti feltárásokon segédkeztem egy pár helyen. Talán pár írásomban érződik némi gyűlölet, bizonyos emberek iránt, mert Édesanyámat, s Édesapámat saját lakásukban félholtra verte két, máig ismeretlen elkövető, ami két éven belül halálukhoz vezetett. Még elköszönni sem tudtak egymástól a támadás után, ezért nem szégyellem érzéseimet és megbocsájtani sem fogok soha!

2000-től a volt Taurusban, /Michelin Hungária Kft.- nél/ dolgoztam, mint gépvezető, majd egészségem megromlása miatt 2015-ben leszázalékoltak, szerencsémre, mert a cég abban az évben megszűnt, s kivonult Budapestről. Most leszázalékoltként éldegélek.”

Mikor írtad az első versed, és milyen élmény hatására?

„Első versemet? Valamikor a hetvenes évek elején írtam, bár inkább dalok voltak. Akkor még sokat fogtam kezemben gitárt. Béke utáni vágy, szerelem ihlette soraimat, mint akkortájt sokunknak.”

Mikor kerültél közelebbi kapcsolatba az irodalommal?

„Őszintén megvallva, nem voltam soha az, aki a könyvtárakat bújta, inkább csak olyan olvasgató voltam. Talán igazi kapcsolatom azóta van, mióta ismerlek benneteket."

Miről szeretsz írni?

„Nem tudom meghatározni, bármiről, ami megragadja a képzeletemet. Lehet egy kép, egy élmény, kudarc, vagy sikerélmény, egy ünnep, vagy ami bosszant, néha, ami éltet.”

Hol kezdtél el publikálni, és most hol jelennek meg verseid?

„Nem régóta írok ismét. Azok, amiket régen írtam elkallódtak a sok költözködés alatt. Csak a net- en, utóbbi időben a TZT családban olvashatók írásaim, kapcsolat és pénz hiányában nem nagyon van más lehetőségem.”

Van-e az interneten, vagy nyomtatásban köteted?

„Nincs, de ezen nem is nagyon gondolkodtam még, bár álmodozni azért szeretek…”

Ki a kedvenc költőd, íród?

„Igazán kiemelni nem szeretnék egyet sem. Ady-tól, Zilahi Lajos-ig mindenevő vagyok, minden, mi szép, csak értelme legyen. Külföldiek közül talán Villon, aki sokáig kedvencem volt.”

Mi a véleményed a mai kortárs irodalomról, írásokról?

„Úgy érzem, a mai irodalom már nem igazán szolgálja azt, amire érdemes lenne! Igénytelenség, intrika, féltékenység. Mennyiség-orientáltnak tartom, ez nem jó, hiszen a minőség háttérbe szorul emiatt! Persze vannak igazi gyöngyszemek (szerencsére), amiért érdemes olvasni. Nem szeretnék kiemelni senkit sem, a jót sem, a rosszat sem, hiszen úgy érzem, tudjuk jól, ki az, aki valódi értéket teremt!”

Köszönjük, Sándor!

Most következzék Sándor három verse:

Emlékek

Egy megfakult kép, mely régmúltról mesél,
őrzöm, míg csak élek, szívem rejtekén.
Készült egy parton, nagy zivatar után,
kishajómat, apám készítette tán?

Az úton, folyamként hömpölygött a víz,
fülemben hallom most is, hogy csobogott,
távolból egy szekér vánszorgott felénk,
látszott, a lópaták, hogy vertek habot.

Part szélét, vén jegenyesor uralta,
büszkén böktek fel a magas ég felé,
Jó Apám kezét erősen szorítva,
baktattam drága Édesanyám felé.

Egy villanás, hatalmas dörgés előtt,
hamuvá foszlott rögtön a régi kép.
Jegenye reccsent, kérge tüzet fogott,
véget ért az álom, villám tépte szét!

2016.09.26.
…………………………………..

Elszakítva!

Már régen készült e csodás napra Klára,
húsz éve múlt, hogy otthona a zárda.
Remegve várta a pocakos püspököt,
az Úr szolgálatába vele együtt költözött.

Nem találkoztak legalább azóta,
hogy a plébános őket rajtakapta,
mikor a feszület előtt,
csomóba gyűrték a lepedőt.

Fiatalok voltak, bőrük még feszes,
hiába mondták, hogy bűnbe ne ess,
vágyukat nem tudták visszafogni,
később le nem tudták már tagadni.

Így jár, ki olykor tiltott örömöt keres,
kemény döntést hozott az esperes.
-Bűnös lány vétkeztél, irány a kolostor,
míg életed folyik ki, nem léphetsz abból!

Az ifjút, ki úrnak, grófnak született,
mentsvára csak a papi hivatás lehet.
Származása hiába volt nemes,
nyakon ragadta néhány szerzetes.

Sok idő telt el, a kis gróf sok mindent megélt,
Isten szolgája lett, néki szentelte életét.
Szent életet élt, talán ezért lett így meglehet,
a vármegye nagy hatalmú főpapja lett.

A lányt még a naptól is elfedte a zárda,
kívánta szabadságát, de minden hiába.
Csak éjjel mikor már minden elcsitult,
álmában kedveséhez ezerszer simúlt.

Eljött a nagy nap, harangok zúgtak a zárda felett.
Harsányan zengték, a szent ember megérkezett!
Kezével áldást osztva, haladt az apácák között,
kék csillogó szempár, mint villám tekintetének ütközött!

Egy könny áztatta szempár, mely vele volt minden éjjelen,
érezte ez most valóság, hisz álom nem lehet ilyen.
Csak álltak egymással szemben, óráknak tűnő pillanat,
lelkükben végleg leomlottak, az áttörhetetlen kőfalak!

.2015.12.10.
…………………………………..

B U É K

B oldogságost, ne rosszabbat,
O rszágunknak sokkal jobbat!
L áthassuk szebbnek jövőnket,
D icsőség jusson Őseinknek,
O tthonunk maradjon kedves,
G aládságtól mindég mentes.

Ú jra lássuk meg a szépet,
J avítsuk hibáit, a múlt évnek!

É rezzük át a szegénységet,
V étkeit javítsuk az ó évnek,
E gyként induljunk az újévnek,
T eremtsünk végre magunknak

B o l d o g Ú j É v e t !

2014.12.29.