Itt kérem, a ma irodalmárjai vallanak

EDIT JÓZSA KOVÁCS
 A TZT Művészeti Magazinban közölt riportokat szeretném itt is bemutatni. Makai Beatrix, a társaság csalogány-költőjének érdeklődésére nyílnak meg a mai irodalom egyik legkedvesebb csapatának költői, írói. 

TZT Riport - Edit Józsa Kovács

Kedves Edit!

Kérlek, mutatkozz be pár mondatban azoknak, akik még nem ismernek Téged!

"Kovács Edit Józsa vagyok. 1974. szeptember 7-én születtem, Ercsiben. Nehéz és "kalandos" gyermekkorom volt. 18-évesen költöztem fel Budapestre és még több kalandban, mennyországban és pokolban volt részem. 26 éves koromra bejártam egész Európát, kerestem a kalandokat, az élet értelmét, önmagamat. Közben írtam, csak úgy magamnak, az asztalfióknak. Mesteremnek Márai Sándort vallom. A meséken felül foglalkoztatnak a tinédzserek problémái, ugyanakkor szívesen írok drámai történeteket is, hogy kielégítsem lelkemnek kifejezésre vágyó szenvedélyét. S hogyan születnek a mesék? Ha például meghallok egy szívhez szóló dalt, képekben megszületik bennem a története. Az irodalom és művészet csodálatos eszköze az emberi érzelmek és gondolatok továbbításának. Főleg édes Magyar nyelvünkön, ami varázslatosan szép és változatos. Különböző időszakaimban más és más érzés késztetését érzem az írásra. Lélekben mindig gyerek maradok! A gyermekek mosolyáért írok a mese világáról, ahol együtt barangolhatjuk be a varázslat és a csoda birodalmát, szárnyra kelhetünk a fantázia hátán, és alámerülhetünk a kalandok tajtékzó hullámaiba. Együtt nevethetünk és sírhatunk a hősökkel, tündérekkel és gonosz szereplőkkel. Láthatatlan erőink a szeretet, a remény és a hála lesznek izgalmas utunk során. Eme három titkos pajzsunk védelmez minket a szomorúságtól, a reménytelenségtől és a félelemtől.”

Mikor döntöttél úgy, hogy könyveket fogsz írni?

„Már tini koromban is érdekelt az irodalom: a versek és a mesék. Számtalan versmondó versenyen jeleskedtem első helyezettként kisiskolás koromban. Majd amikor tizennyolc évesen Budapestre költöztem, elkezdtem először szabad verselésben verseket írni. Szerelmes verseket és természetről szóló verseket írtam. Bármi megihletett. Huszonöt éves koromra sok pszichológiai jellegű könyvet elolvastam, hogy megismerjem önmagam és az embereket. Akkor megfogant a gondolat bennem, hogy egy naptól kezdve, amikor már épp elég saját életélményem lesz, elkezdek írni az embereknek.”

Hogyan született az első írásod?

„Úgy éreztem kevés számomra a versben való kiteljesedés. Hosszabb terjedelmű írásban szeretném kifejezni az érzéseimet, gondolataimat, élményeimet. Így történt, hogy amikor megszületetett a kisfiam, az akkorra szárnyaló fantáziámat, látásmódomat a világról, elkezdtem lefordítani gyermeki nyelvre. Elkezdtem mesélni, kezdetben a kisfiamnak, aztán megszületett az első verses mese füzetecském. A címe: Röpke mesék kicsiknek.”

Még milyen élmény alapján írtál történetet?

„Szinte csak saját élmény alapján írok, illetve szeretnék még többet írni, regényeket tiniknek és felnőtteknek is.”

Milyen témájúak a könyveid?

„Leginkább meséket, illetve mese elemeket tartalmazó, komoly témákat feldolgozó regényeket szeretnék írni, de van egy drámai könyvem is, egy riport könyv, amit egy kerekes székben élő, májdonor műtéten átesett lányról és családjáról írtam. A címe: A szeretet erejével /Reni könyve/ megkapható a Líra és az Alexandra könyvesboltokban, valamint tőlem személyesen, dedikálva. Tanulságos, bár szomorú történet, mégis ajánlom mindenkinek 14-éves kortól!”

Ki a kedvenc költőd, íród?

„Kedvencem a költők közül Petőfi Sándor és Ady Endre. Az írók közül pedig Márai Sándor és Janikovszky Éva.”

Hol kezdtél el publikálni?

„Az első verses mesefüzetem magánkiadásban jelent meg a Révai kiadó jóvoltából, a második könyvem a riport könyv, a Garbo kiadó gondozásában jelent meg. A harmadik mesekönyvem, az Évszakok királyai pedig magánkiadásban jelent meg.”

Hol lehet hozzájutni könyveidhez?

"A két mesekönyv és riport könyvön kívül van néhány versem is, amit az Évszakok című antológiában, a Holnap magazin jóvoltából olvashatnak az érdeklődők.”

Mi a véleményed a mai kortárs irodalomról, írásokról?

„Sajnos nincs sok jó véleményem. Úgy érzem, a pénz és az ismeretség az úr, és maga alá temeti az irodalmat, a tehetséget és lassan a kultúrát is. Szomorú látni és magamon is átélni, hogy semmi lehetőséget nem adnak nekünk a kibontakozásra, érvényesülésre. Pedig mi csak adni akarunk, adni olyasmit az embereknek, a lelküknek, szívüknek, ami gyarapítaná és felemelhetné őket. Tele van ostoba és szenny témával, kifejezésmóddal a mai irodalom, mind verseket, mind a meséket, vagy felnőtteknek szóló témákat tekintve. Amikor végre találkozok egy szép és igényes verssel, vagy regénnyel, akkor felsóhajtok. Talán nincs minden veszve! Reméljük…és reménykedjünk, de mindenképp írok tovább, hátha eljut az emberekhez, hátha kíváncsiak lesznek rá, és elolvassák mind azt, amit szívemből adok nekik!"
…………………………………………………………………………………
Kovács Edit Józsa műveiből részletek:

A Télkirály
December

„Télkirály dermesztő lehelete csendesen átvette a hatalmat mindenütt: a magas hegyekben, erdőkben, mezőkön, vizekben. A fák lehullatták lombkoronáikat, a leveleikből avarágyat vetettek maguknak, megbújva a hideg elől. Eljött a Télkirály uralkodása, beköszöntött az álomvilág és a nyugalom ideje. A fagyos levegő hűvös tisztaságával, és a hó fehér varázsával megnyugtatta a szíveket, lelassította a lüktető természetet, elcsendesítette az élővilág zenebonáját. Amerre csak a szem ellátott, mindenütt hótakaró fedte a szendergő világot, és minden egyre fagyosabbá vált. A mindig újjáéledő, változó természet is, akárcsak az állatok és emberek, most végre megnyugodhatott a pihentető csendben, energiát gyűjtve az újjászületéshez.
A Télkirály, bár hűvösen szemlélte a hófödte tájat, amelyet saját örömére jeges fehérré varázsolt uralkodásának idejére, szíve mégis telve volt melegséggel. Ez abból is látszott, ahogy gyönyörű kedvesének, a Télkirálynőnek udvarolt picinyke, de annál különlegesebb jégvirágaival, amelyeket jókedvűen szórt a magas fellegek szürkeségéből. El is nyerte vele szíve hölgyének kegyeit, annak a királynőnek áhítatos rajongását, aki káprázatos volt: hosszú, fehér haja végigomlott kristályokkal díszített palástján, amely alatt csipkés jégvirágokból szőtt ruha fedte kecses testét. A Télkirálynő keskeny arcát szerelmes pír festette bájosra, tekintetében mégis szomorúság bujkált. A királyi pár boldogságát beárnyékolta a szomorúság. Minden vágyuk az volt, hogy szerelmük kiteljesedjék, és gyermekeik szülessenek, akár a többi évszak királyának. Sok éve éltek hűséges szerelemben, mégsem lett áldott a királyné. Ezért az uralkodópár a szürke hófelhők alatt nyújtózkodó jégkristály-palotájában búslakodott, és a Királyné lassan kezdte feladni a reményt: beletörődött, hogy elkerüli őt a gyermekáldás. Mígnem egy szép, felhőtlen, de fagyos napon, amikor ...”
…………………………

Szabadság szobor

Szabadság szobor, de szép vagy te nekem
Életemben most látlak először
Én melletted kis törpe
De szívembe zártalak örökre.
.....................................

Sírnak a bárányfelhők

"A nyár utolsó hete volt. Felkerekedtünk hát Tamáskámmal, hogy elmenjünk az iskola kapujához, ahol kifüggesztették a tanítás első napjának dátumát. Útközben felnéztünk az égre, ahol láttuk épp, hogy a jó fehér bárányfelhők és a rossz szürke felhők serege támadásba lendült egymás ellen. A Szelek vezére irányította a szürke bárányfelhőket. A Napsugarak vezére pedig diadalmasan küldte hadba a fehér bárányfelhőket, hogy eldöntsék e csatával, a nyár vagy az ősz uralkodjék-e a földön…”

2016. december 17.
/TZT Művészeti Magazin/