TÓTH ÁGNES
A TZT Művészeti Magazinban közölt riportokat szeretném itt is bemutatni. Makai Beatrix, a társaság csalogány-költőjének érdeklődésére nyílnak meg a mai irodalom egyik legkedvesebb csapatának költői, írói.
TZT riport TÓTH ÁGNES szerzővel
Kérlek, mutatkozz be pár mondatban
azoknak, akik még nem ismernek Téged!
„1954-ben születtem, Pécsett. Szüleim
egyszerű emberek voltak. Édesapám bányász volt, őt inkább a csillagászat
érdekelte, édesanyám, aki takarítónő volt, a szépirodalmat olvasta. A
szekrényünk polcairól nem hiányozhattak a könyvek. Akkoriban az olvasás nekem a
kötelezettséget jelentette, így nem igazán vettem a kezembe könyvet.
Átvészeltem az általános iskolát, majd a Kereskedelmi és Vendéglátóipari
Szakmunkásképzőben folytattam a tanulást, valamivel jobb eredménnyel, mint az
általánost. Majd családi noszogatásra belevágtam a gimnáziumba, amit levelező
tagozaton kezdtem el munka és család mellett. A harmadik osztályt már nem
tudtam befejezni a betegségem miatt. Gyógyulásom után már nem volt energiám
tovább tanulni. Ott volt a család, gyerekek, az otthoni teendők. Majd jött a
válás, és újabb betegségek. Végül rokkantnyugdíjas lettem 1998-ban. Bár egyedül
maradtam a lányaimmal, sikerült újra talpra állni. Akkor lehetőségem nyílt
arra, hogy az írás mellett a hobbimmal is foglalkozzam. Asztrológiát tanultam 4
évig. Jelenleg is ez a két dolog határozza meg a mindennapjaimat. Lányaim
kirepültek és két "remek vővel" ajándékoztak meg. Lívi lányom 38 éves
és tőle született meg az első és jelenleg az egyetlen unokám, Máté, aki már tíz
éves. A kisebbik lányom, Júlia, januárban lesz 30 éves.”
Mikor írtad az első versed, és milyen
élmény hatására?
„Az első versemet fiatalon írtam az első
szerelem jöttével. Fontos volt kifejezni az érzelmeim valamilyen formában és ez
a versírás lett a mai napig.”
Előtte milyen kapcsolatod volt az
irodalommal?
„Tizenéves koromban kezdtem foglalkozni
a versekkel. Mivel elég korán el kezdtem dolgozni, volt lehetőségem megvenni
azokat a könyveket, amik le tudtak kötni. Legfőképp a versek. A
szakmunkásképzőben már részt vettem egy-két szavaló versenyen.”
Ki a kedvenc költőd, íród?
„Radnóti Miklós, József Attila,
Obersovszky Gyula. Kedvenc íróm? Inkább azt mondanám, hogy sok jó könyvet
olvastam, ami éppen lekötött. Szeretem az asztrológiát, az útleírásokat, a
történelmi jellegű olvasmányokat. Azért van egy név, amit ma is nagyon szeretek
megnézni a televízióban. David Attenborough természet filmjeit. Könyvei ma is
itt sorakoznak a polcomon.”
Hol kezdtél el publikálni, és most hol
jelennek meg verseid?
„2014. januárjában indítottam el a web
oldalamat és ide raktam fel először a verseimet. (Elérhetőség:
toth-agnes.hupont.hu) 2015-ben a Facebook oldalon megkeresett Kovács László
/Jeremy Jones/ és felajánlotta a további publikációkat a Titok Zene Talány
csoportban, amiért nagyon hálás vagyok, mert egy fantasztikus kis csoportot
hozott létre, ahol jól érzem magam.”
Van-e köteted, hogy lehet hozzájutni?
„A könyveimet Fazekas Miklós Netlíra
online könyvkiadó oldalán jelentettem meg. Az első nyomtatott könyvem egy
kisregény pályázathoz köthető, amit 2015-ben írtam. Krisz Nádasi gondozta a
szöveget az előszót Jeremy Jones írta. Ez a könyv kicsit újdonságnak számít,
mivel nem csak egy történet van leírva, hanem versek is szerepelnek benne.
A nyomtatott könyvemet nálam lehet kapni de a Netlírán lévő könyveimet csak online lehet megrendelni. Sajnos nem tudom követni, hogy ott mennyit vásárolnak, nincs rálátásom.”
A nyomtatott könyvemet nálam lehet kapni de a Netlírán lévő könyveimet csak online lehet megrendelni. Sajnos nem tudom követni, hogy ott mennyit vásárolnak, nincs rálátásom.”
Mikor döntöttél úgy, hogy kötetbe
kellene gyűjteni verseidet?
„A barátaim biztattak, hogy adassam ki a
verseimet. Ennek eredménye lett a Netlírán, 2014 szeptemberében kiadott első
verses könyvem "Ha tavasz lehetnék" címmel. Ezt követte a „Mesevár”
című novellám, aminek a folytatása és egyben befejező része lett a „Csillogó
szemek” című kisregény. 2015-ben jelentek meg az "Érzékek játéka” és az
„Összetartozás” című verses könyveim.”
Mi a véleményed a mai kortárs
irodalomról, írásokról?
„Úgy érzékelem, hogy kissé felhígult a
kortárs irodalom. Ebben nagy szerepe van az internet megjelenésének és a működő
nyomdák nagy számának is. Őket nem érdekli, hogy mit nyomtatnak ki az emberek.
Kevesen veszik a fáradtságot, hogy hozzáértőnek mutassák meg az írásukat, aki
valóban kritikus szemmel tudná elbírálni azok értékét. Mindenki a pénzforrást
látja ebben is, kevesen vallják hitüknek a szépirodalmat, a szép magyar
beszédet. Aki ír az felelősséggel tartozik a jövő nemzedék felé, ha publikálja
az írásait. Sajnos ezt sokan nem veszik figyelembe.”
Miről írsz szívesen, milyen témájúak a
verseid?
„Miről írok szívesen? Érzésekről,
bánatról, örömről. 2012-ben megtalált az igazi "múzsám". Még 59
évesen is utolérheti az embert a szerelem. Ezeket az érzéseket írtam le, majd
jöttek az élet dolgai, az unoka, és néha belefolyok a szürke hétköznapok
bánatába is, a csillagokba az univerzumba…Természetesen az évszakok sem
maradnak ki, főleg a korom miatt már az őszt szeretem jobban.”
Kérlek, mesélj nekünk a szavalásról és
hangos-vers készítésről, melyet már sokan ismernek előadásodban!
„2013-ban ismerkedtem meg Fehér László
kedves barátommal. Ő mindjárt segítségemre sietett, mivel nagy irodalomkedvelő,
velem együtt. Megtanított az interneten mindenre, amire az íráshoz szükségem
van. Így született meg az első videóm szöveges aláírással. Majd megtanított
arra is, hogyan lehet hangos verset készíteni itthon. Ez körülbelül akkor
indult el, mikor Jeremy Jones-szal megismerkedtem személyesen is a pécsi
könyvbemutatóján. Verset elmondani nem éppen könnyű, hiszen más érzéseit
tolmácsolom. Jeremy Jones versei a mai napig meghatározzák a versírásomat és a
hangos versek készítését. Számomra minden verse egy mondanivalót rejt. Egy
képet látok magam előtt, ha olvasom. Átjönnek az érzések a versein keresztül.
A legnagyobb öröm számomra ezzel kapcsolatosan a visszajelzések, hogy amit csinálok az jó és szeretik.”
A legnagyobb öröm számomra ezzel kapcsolatosan a visszajelzések, hogy amit csinálok az jó és szeretik.”
Most, hogy Tóth Ágnest jobban
megismerhettük, következzék három verse:
Te vagy a szép
Benne vagy a nagy
mélységekben és az
égen a csillagokban.
Benne vagy a múló
percben s világokat
számláló órákban.
Véremben te vagy a piros,
testemen végigszaladó
atom millió darabja.
A minden és a semmi,
pokol és mennyország,
könny és szív fájdalma.
Mosolyomban te vagy a
szép mintha lelkemet
festenéd színes szavakkal.
Őszinte tükör vagy mikor
hazugságok ölelnek és
ördögök kacagnak.
mélységekben és az
égen a csillagokban.
Benne vagy a múló
percben s világokat
számláló órákban.
Véremben te vagy a piros,
testemen végigszaladó
atom millió darabja.
A minden és a semmi,
pokol és mennyország,
könny és szív fájdalma.
Mosolyomban te vagy a
szép mintha lelkemet
festenéd színes szavakkal.
Őszinte tükör vagy mikor
hazugságok ölelnek és
ördögök kacagnak.
Múzsámhoz
Az első szerelemmel jöttél
s hagytad itt a szavakat.
Csak firkáltam az érzéseket,
még semmit sem tudtam.
Majd eltűnt a toll, papír
nem kerestem gondolatokat.
Túlélésre játszott minden szó,
verejtékes volt az éjszaka.
Mert "kell"! Azt mondták!
Sokáig el is hittem.
Más szájából sosem volt szép
az érzés mi bennem is néha
megfogant.
Minden nap szabályok közt
lavíroztam.
Szédült már a világ is,
keresi most is a tisztát,
betűben,. szóban érzésben.
Mert csak maszatolás
minden szerelem mely
nem az út porából nőtte
ki magát.
A Múzsa csókja száz év
után újra rám talált.
Megfogta kezem egy
üvegen át.
Tekintetében vad erő,
gyönyörű érzés.
Sehol sem voltam csak
egyszerű halandó.
S lassan felemeltek
szeméből a csillagok.
s hagytad itt a szavakat.
Csak firkáltam az érzéseket,
még semmit sem tudtam.
Majd eltűnt a toll, papír
nem kerestem gondolatokat.
Túlélésre játszott minden szó,
verejtékes volt az éjszaka.
Mert "kell"! Azt mondták!
Sokáig el is hittem.
Más szájából sosem volt szép
az érzés mi bennem is néha
megfogant.
Minden nap szabályok közt
lavíroztam.
Szédült már a világ is,
keresi most is a tisztát,
betűben,. szóban érzésben.
Mert csak maszatolás
minden szerelem mely
nem az út porából nőtte
ki magát.
A Múzsa csókja száz év
után újra rám talált.
Megfogta kezem egy
üvegen át.
Tekintetében vad erő,
gyönyörű érzés.
Sehol sem voltam csak
egyszerű halandó.
S lassan felemeltek
szeméből a csillagok.
Gyökerek
A múltam anyám s apám.
Nagy szülök gyökértelenül
sétálnak bennem.
Emlékek nélküli napok.
Halovány képek.
Minden hajszáleret
az élet eltépett.
S újra kellett éledni,
megtalálni önmagam.
Szólni a múltnak,
ne hagyjon magamra.
Mert fáj a magány és
fáj az örökös harc.
Tán szépet hoztam e világnak
halvány színt és szót.
Bennem mégis ordít
mi kívülről csak mosoly.
Könnyeket gyűjt az idő és
gyökeret ereszthet
végre életem ott hol
halottnak hittem
reményeket.
Nagy szülök gyökértelenül
sétálnak bennem.
Emlékek nélküli napok.
Halovány képek.
Minden hajszáleret
az élet eltépett.
S újra kellett éledni,
megtalálni önmagam.
Szólni a múltnak,
ne hagyjon magamra.
Mert fáj a magány és
fáj az örökös harc.
Tán szépet hoztam e világnak
halvány színt és szót.
Bennem mégis ordít
mi kívülről csak mosoly.
Könnyeket gyűjt az idő és
gyökeret ereszthet
végre életem ott hol
halottnak hittem
reményeket.
2016. november 27.
/TZT Művészeti Magazin/
/TZT Művészeti Magazin/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése