Itt kérem, a ma irodalmárjai vallanak

 ÁCS NAGY ÉVA
 A TZT Művészeti Magazinban közölt riportokat szeretném itt is bemutatni. Makai Beatrix, a társaság csalogány-költőjének érdeklődésére nyílnak meg a mai irodalom egyik legkedvesebb csapatának költői, írói. 

TZT riport Ács Nagy Éva szerzővel

Kedves Éva!

Kérlek, mutatkozz be pár mondatban azoknak, akik esetleg még nem ismernek Téged!

„Nagy Éva vagyok, ez a mostani nevem. 1964-ben születtem, Ács Évaként, egy somogyi kisvárosban. Édesapám katonatiszt, anyukám háztartásbeli. Hatan vagyunk testvérek. Marcali az én szülőhelyem, a fiatalságom helyszíne, mindig itt éltem, vagy a környékén, el sem tudom képzelni máshol az életemet. Boldog és önfeledt gyermekkorom volt, annak ellenére, hogy nem voltunk gazdagok, de nem is nélkülöztünk. Tudtuk mi az, amit megkaphatunk, mi az, ami csak álom, és vágy marad. Imádott nagymamám sokat segített nekünk, a nyarakat általában nála töltöttem kint, a szőlőhegyen. Csoda jó volt! Ott voltam pillangókisasszony, felderítő, vagy éppen művésznő. Magunknak építettünk bunkert, ahol egész nap csak játszottunk. Felnőttünk, mindenki ment a maga útján, de most is szoros a testvéreimmel a kapcsolatom. Férjhez mentem, van három csodás gyermekem, meg egy és fél unokám. (Februárban születik a második.) Voltak rögös utak, de boldog vagyok. A tudat, hogy nekem ők vannak, éltet!”

Mikor írtad az első versed, és milyen élmény hatására?

„Az első versemet 2010. környékén írtam, azelőtt sosem. Mi váltotta ki belőlem? Egy tragédia, mely bekövetkezett az
életemben, és a versírás adott erőt a túlélésre. Özvegy lettem 2007-ben, és azt hittem, mindennek vége. De nem így volt. Az élet nem ált meg, csak más lett, és más lettem én.”

Mikor kerültél közelebbi kapcsolatba az irodalommal?

„Az irodalmat mindig szerettem. No, nem a nyelvtani részét, mert az még mindig sántít. Már kisiskolás korom óta szavaltam, és jártam versenyre is. Később a Tiszti club irodalmi színpadának is tagja voltam. Igaz, középiskolásként választanom kellett a kézilabda és az irodalom között. Akkor a sport került előtérbe. Most felnőttként visszatértem, de csak írok, verseket ritkán mondok, lámpalázas vagyok!”

Miről szeretsz írni?

„A verseim vegyes érzelműek, melyben keveredik a jelen a múlttal, a fájdalom az örömmel, a kilátástalanság a reménnyel. Szóval, mikor mit érzek, mi van bennem, a hangulatváltozásaim hullámoznak az elmémben.”

Hol kezdtél el publikálni, és most hol jelennek meg verseid?

„Az interneten írok, itt kezdtem el, több csoportnak is tagja vagyok, de olvashatóak a verseim a Poet-en, a Délibáb folyóiratban, és idén két megjelent Antológiában.”

Van-e az interneten, vagy nyomtatásban köteted?

„Az interneten van két könyvem. Egyik az Élő költőknél, a másik a Batsányi művészkörnél. Nyomtatott könyvem nincs, de ez nagy álmom, remélem jövőre lesz!”

Ki a kedvenc költőd, íród?

„Kedvenc költőm Petőfi Sándor, József Attila, Juhász Gyula. Íróm… igazából nem is tudom, szerettem olvasni, ma is szeretek. A jó könyv az jó könyv, mindegy ki írta, Berkesitől elkezdve jöhet a Robin Cook is!”

Mi a véleményed a mai kortárs irodalomról, írásokról?

„Erre - igazán hirtelen - nem tudom, mit mondjak. Én is kezdő vagyok csupán. Elvagyok és figyelek, olvasok és tanulok. Tetszik, nem tetszik, de nem ítélkezem, tudom honnét indultam, és nem tudom hová tartok. Van, aki jól ír számomra, de lehet, másnak ő nem tetszik. Vannak, akik a fellegekben érzik magukat, mert írnak, de attól még nem ők a nagyok. Aki hallgat, az talán jobb, mint aki lenézi a másikat, vagy féltékenységi rohamot indít! Nem értem minek, különböző emberek vagyunk, más érzésekkel, gondolattokkal, de a cél közös, írni maradandót, jót vagy rosszat, valamit adni az utókornak. Majd ők döntenek, nem mi! Segíteni, összefogni kéne, nem köpködni, értékes irodalmat teremteni gyermekeinknek, unokáinknak, ők lesznek azok, kik büszkék lehetnek ránk, talán majd valamikor! Magunknak írunk, de mégis nekik.”
***********************************************************************************
Következzék Ács Nagy Éva három verse:

Bűvös téli éj

Téli éjen kis templomban harang szól,
térden állva én hozzád imádkozom,
úgy csörgedez a szerelem szívemben,
mint ahogy a víz a patakmedrében.

Hold ezüstfénye életre kelt nekem,
létedet minden éjen érzékelem,
álmom, átölelsz ott a kert tövében,
rabod vagyok én szemed tengerében.

Téli éjen kis templomban harang szól,
száll feléd friss hópehelyként sóhajom
átszelve hatalmasnak hitt óceánt,
túljutva minden jéghegy magas csúcsát.

Hold ezüstfénye életre kelt nekem,
varázsálmot dob rám a képzeletem,
melyből ébredni többé nem akarok,
ha velem vagy így, hát már nem is fogok!
………………………………………………………
Veled az öröklétbe

Veled mindig, az ifjúság viharán át,
veled, ha sötét, zord felhő, elmét zavart,
veled, ha forrón sütött arcunkba a nap,
veled, ha gondolatunkban dúlt vad orkán.

Veled, most az életünk őszülő delén,
de oly egykori ifjúként látlak most is,
mert ez álom, bolondozik az április,
tréfa, hogy létünk, heves még, vénülő testben,

is ifjúi hévvel akar szeretni még,
vágy csókjaid, forró záporként zuhannak
ajkaimra, szólítlak, örök uramnak,
temetni, lemondani rólad, őrültség!
……………………………………………….
Vágyam Színes Virága

Viharként vonult át szívemen,
vágyam színes virága,
a benne lévő tövis, nem gátolta.
Illatával jött felém gyógyítani,
az ott belül lévő sebeket,
tövis nélkülivé tenni.

Mert ez a szív szakadt volt,
odabent csak zavar dobolt.
Vágyaimat elfojtották a hegek,
színekről álmodtam, érzésekről,
színes, illatos virágra vágytam,
hogy gyógyítson most meg.

Próbát tett rajtam nagyon az élet,
érkezett hozzám dölyfösen, feldúlva
göröngyös úton, sötét szekéren.
Be volt már fogva eléje régen,
a fájdalom , félelem, és gyötrő bánat,
velem szekerén a keserűség vágtat.

De rossz szekéren már voltam,
reménykedem én , hogy végre,
most talán jót is befogtam.
Végre érezni , látni szeretném,
színes virágom sokaságát!
Életem szekere remélem jobb lesz,
múltam nagyon rossz volt
boldogság terem majd jövőmben!
..........................................................................

2017. január 5.
/TZT Művészeti Magazin/