TZT riport JEREMI JONES-KOVÁCS LÁSZLÓVAL

Itt kérem, a ma irodalmárjai vallanak!

A TZT Művészeti Magazinban közölt riportokat szeretném itt is bemutatni.  Makay Beatrix, a társaság csalogány-költőjének érdeklődésére nyílnak meg a mai irodalom egyik legkedvesebb csapatának költői, írói.

TZT riport Jeremy Jones - Kovács László költővel

Kedves László!

Kérlek, mutatkozz be pár mondatban, áruld el az olvasóknak, ami szerinted fontos volt az eddigi életed során!

„Köszöntök mindenkit, aki kíváncsi rám és a munkáimra. Kovács László a valódi nevem, de ezen a néven csak itt, a Facebookon is négyen írunk verseket, így gondoltam, hogy írói nevet használok. A ’Jeremy Jones’ lehet, hogy nem volt egy szerencsés névválasztás, de a kötetem kiadásakor a kiadóm már nem hagyta megváltoztatni, hiszen ezen a néven ismertek meg többen is. A Vas megyei Körmenden születtem 1964-ben, de Szombathelyen nevelkedtem és 17 évesen Budapestre költöztem. Egy éve már Hatvanban élünk a párommal, Makai Beatrix-szal, aki nagyon-nagyon tehetséges énekesnő. 

Fontosnak tartom az első házasságomból született két, immáron felnőtt fiamat, akikre joggal lehetek büszke, azt hiszem. Egyikük gazdasági informatikusi diplomát szerzett, a másik építészmérnök. Mi fontos még? Talán a munkám is fontos nekem. Nyomozóként dolgozom 1989 óta, talán erre is büszke lehetek. Talán…

Mikor írtad az első versed?

„Az első versemet, ha jól emlékszem, 1974-ben írhattam, szerelmes kamasz koromban. Miről szólhatott volna másról, mint a szerelemről? 1984-ben bevonultam a Katonai Főiskolára, aztán a diploma után jött a családalapítás, elvégeztem közben munka mellett a Rendőrtiszti Főiskolát, a Pénzügyi Számviteli Főiskolát, és sikerült összeszedni egy híradás-technikai üzemmérnöki diplomát is, bár azt nem tudom minek. Ezek mellett gyakorlatilag befejeztem mindenféle művészettel kapcsolatos tevékenységet, sőt érdeklődést is közel 30 évig. Igazából az általános iskolán és az akkoriban szintén munka mellett végzett gimnáziumon kívül nemigen hallottam versekről szervezett oktatás kereteiben. 2014. márciusában kezdtem el újra írni.”

Ki a kedvenc költőd, kik vannak hatással rád?

„Kedvenc költőm? Magyar költők közül leginkább Tóth Árpád melankóliáját, és ezzel együtt csodálatos versfordításait fogtak meg. A versfordításaihoz kapcsolódik talán, hogy a külföldi írók közül imádom Edgar Allan Poe-t, vagy Oscar Wild-ot. Igazából mindent elolvasok, amiben van valami, vagy megfog.”

Mi az, ami kiváltja benned a mély gondolatokat?

„Huh! Ez sok minden lehet. Egy élethelyzet, egy érzés, egy társadalmi probléma, ami eljut hozzám, esetleg írásra késztet. Természetesen én is sok szerelmes, vagy éppen erotikus verset írtam, hiszen ezeket a legkönnyebb írni. Van, aki meg is ragad ezeknél. Kevesen követnek, de aki figyel, az láthatja, hogy írok én verset a közbeszerzésről is, vagy éppen egy kidobott telefonról, mint pár napja. Nagyon szeretnék gyerekverset írni, jó gyerekverset, mint pl. Gazdag Erzsi, akivel gyermekkoromban egy véletlen folytán személyesen is sok időt tölthettem együtt, de olyan nehéz jó gyerekverset írni!”

Hol olvashatók a verseid, hol jelennek meg?

„Föként a fecbookon publikálok, mert itt szinte azonnali visszacsatolást érhetek el. A verseim a saját (Jeremy Jones néven fenntartott) Facebook-oldalamon, az általam irányított „TZT Művészeti Magazin” Facebook oldalon, és a szintén általam irányított „Titok, zene, talány” Facebook-csoportban olvashatóak. 2015 év végén jelent meg a „Vagyok” című verses kötetem, ami 103 verset tartalmaz. Ha a pénzem és időm engedi, adok még ki könyvet.”

Mikor jött a könyvkiadás gondolata?

„Mikor két és fél éve írni kezdtem, eszemben sem volt, hogy könyvet adjak ki. Arra gondoltam, hogy ahogy én nem vennék verses kötetet, úgy más sem. Aztán meglepett, hogy mennyien irtak nekem, hogy hol lehet a könyvemet megvenni? Ekkor belevágtam. Ami azt illeti jó göröngyös dolog a könyvkiadás is, de már ismerem az utakat. Ha egy író, vagy költő-társ könyvet akar kiadni úgy, hogy ne vágják át nagyon főként anyagilag, szívesen segítek neki.”

Hol lehet hozzájutni a könyvedhez?

„A ’Vagyok’ című könyvem ára 990 Ft., és a postaköltség. 130 oldalból áll és kb. 103 verset tartalmaz. Könyvesboltban engem nem lehet megvásárolni, mert akkor a könyv sokkal drágább volna és én azt szeretném, ha mindenkihez eljuthatna, aki olvasni akarja. Privát üzenetben lehet nálam rendelni, vagy a kiadómnál, Hetyési Mariannánál. Természetesen hozzá lehet jutni a könyvemhez postaköltség nélkül az író-olvasó találkozóimon is, amelyekből havonta minimum kettőt tartok és időben kiírom a Facebookon, hogy hol leszek éppen.”

Mi a véleményed a mai kortárs irodalomról?

„Jaj! Jaj! Mondjam, vagy mutassam? Szomorú vagyok! Ma nem lehetne már egy Adynk, vagy egy József Attilánk, simán kinyírnák őket, hogy póriasan fogalmazzak, mire megjelenhetnének bárhol is. A mai magyar irodalom legnagyobb rákfenéjének azt tartom, hogy fent, a ködbevesző csúcsokon üldögél pár emberke, akinek a tehetséget nem Isten, hanem a haverok osztották ki. Nos, körükben roppant divatos szidni azt a kultúrát, amelynek a nyelvén írogatnak, gyalázni nemzetünk régi költőit, akiktől pedig tanulniuk kellene. Tele van velük az összes tankönyv, tehát megindult a magyar fiatalság elhülyítése is általuk. Ma Magyarországon az irodalomban előrejutni tehetséggel nem lehet, csupán kapcsolatokkal. Ez alapvetően meghatározza a kortárs irodalom, vagy inkább ’(s)irodalom’(?) színvonalát. Középszinten, ahol mi is írogatunk, késhegyig menő harcok dúlnak csupán a szimpla irigység okán is, és töméntelen mennyiségű plagizálás érhető utol a Facebookon. Nem remeg a keze egy-egy önjelölt „költőnek” sem, ha akár egy Arany János verset, vagy egy József Attilát tesz fel a Facebookra saját írásaként. Én nem vagyok ilyen nagy név, tehát bátrabban lopnak. A verseimet, jellegzetes soraimat, vagy csupán vers-ötleteimet szinte napi szinten látom viszont más, magukat „költőnek” kinevező emberkéknél a neten, ezért sem szeretek már olyan nagy mértékben publikálni, mint régen. Tudok olyan tehetséges költőről, aki abbahagyta az írást, úgy elkeserítette a sok plagizátor tevékenysége. Ott van pl. Gabricsevics István, életében még nem írt saját verset. Egy barátunk eddig több, mint 800 költőt, köztük Nobel-díjast is talált, akitől Gabricsevics verset lopott, és lám: Gabricsevics-apónak, a tehetségtelen tolvajnak nagyobb tábora van, mint egy valódi írónak. Öt éve nem lehet már megállítani egy egyszerű verstolvajt a Facebookon. Nevetséges! Alulról, sajnos tudatlanságból adódóan, olyan, magukat költőnek képzelő emberkék butítják el az olvasókat a fércműveikkel, akiknek semmi köze nem volt soha a magyar irodalomhoz, de a nyelvtanhoz sem. Manapság teljesen mindegy, hogy mit ír le egy fickó, vagy egy nő, ha szép, vagy fiatal, vagy éppen egy kigyúrt gyerek. Azonnal költőnek avathatja magát, több száz lelkes híve lesz, de nem az írásai, hanem a vonzereje folytán. Persze, akiben nincs tehetség, abban alázat sincs az irodalom iránt, így a lájkok számából, vagy a nívótlan csoportok által tucatszám kiosztogatott oklevelekből el is hiszi többnyire az ilyen ember, hogy Ő valóban író. Ezt szomorúnak tartom. Azok az olvasók, akik az ilyen önjelölt írók ragrímes, közhelyes, semmitmondó emlékkönyv-versein nevelődnek, melyekben egy sorban akár hatszor is szerepel például a „szeretlek” szó, soha nem fognak megérteni, teszem azt, egy Ady verset, pedig Ady is már száz éve írt, és Őt akkor még megértették. Én a kezemben lévő csoportokkal, lehetőségekkel igyekszem a színvonalat bemutatni a magyar kultúra minden területén. Nincs más út! Ha nem ezt tesszük, ha nem mutatunk fel valódi értékeket, a kultúránk el fog tűnni. Ahogy mondani szokás, a 24-ik órában vagyunk ezzel a dologgal kapcsolatban. A Facebook irodalmi csoportjai jelenleg tele vannak a tonnaszámra megírt, inkább a pszichiáterhez, mint olvasókhoz szóló „versnek” tartott semmikkel. Amikor kultúráról beszélek, nem csak az irodalmi kultúrára gondolok. Egy nép saját kultúra nélkül nem létezik. Ezt gondolom, mindenki megérti, vagy legalább elhiszi nekem.”

Ha lehetne három kívánságod, mi lenne az?

„Most, így az életem második felében már nincsenek égre törő kívánságaim. Azt hiszem, hogy mindent elértem, amit gyerekként elképzeltem magamnak, de ha lehet három kívánságom, akkor talán ezek volnának: Szeretet, és Remény a Békére. Lehet még két kívánságom? Mert még tudnék két dolgot kívánni ám! Például: igazi barátokat csupa nagybetűvel és nyugalmat a versíráshoz. Valami nagy-nagy, megfoghatatlan nyugalmat!”

Három rövidke vers tőlem:

Jeremy Jones:

Vagyok!

Vagyok szavaknak mostoha pásztora,

törött szíveknek ostoba szónoka!

Vagyok szikla, fagyba vájó fogú,

szellő alatt lassan elhalkuló hangú…

…vagyok ember,

nyájamat kell terelnem!

Vagyok igaz, kit érteni vigasz!

Vagyok sír, fájó sebre ír!

Vagyok Nap, Föld,

s a változó évszakok!

Vagyok az egyetlen!

S egyetlenként -,

Vagyok!

Budapest, 2014. május 28.

………………………….

Jeremy Jones:

Bosszúsan

Mint régi költőnk, az a láng-ember,

úgy rohannék én is, tüzet hintve széjjel,

ha lenne ennek az új tűznek haraszt, 

hogy szikrát fogjon és végigcsapjon,

- akár az ostor nyelével a lusta jószág közt a paraszt - 

e színtelen nyugalmon!

Budapest, 2014. június 3.

………………………………………

Jeremy Jones:

Akarlak!

Két rohanás között kimorgott „szeretlek!”

Konyhában, unottan megpaskolt feneked.

Kényszeredett mosoly, ebéd, vasárnapi…

Én nem így akarlak!

Így nem tudlak szeretni…

Akarok ezernyi égi, zajos fanfárt!

Akarok zivatart, szétrobbanó banzájt!

Akarok létet, mi mindent remélhet!
Akarok Gyönyörűt!
Még akarlak téged…

Budapest, 2014. augusztus 5.

Köszönjük szépen Lacinak a riportot.

2016. december 04.

/TZT Művészeti Magazin